Ahogy májusban a nyár fokozatosan belopja magát közénk, ugyanígy jár el a borfogyasztóval az Incognito, vagyis inkognitóban, amolyan álcával állunk szemben (vagy legalább is első látásra, első alkalommal). Érdemes azért bátornak lenni, mert a végeredmény nem okoz majd csalódást.

Ha jártál már valaha a Lajver Birtokon, azt biztosan kedves emlékként tudod felidézni magadban. Páratlan természeti szépség a Lajvér patak völgyében. Mindig lágy szellő simogatja az arcod, a környezet végtelen nyugalmat áraszt. Tapintható a tudatosság, a környezet szeretete, a precizitás és az alázat, mellyel a szőlőhöz nyúlunk.

A chardonnay – mint tudjuk – úgynevezett világfajta, vagyis a bortermelő országok elsöprő többségében jelen van. Középérésű szőlő, vagyis kábé a szüret közepén kell szedni, ez a tulajdonsága biztosítja a biztos beérést a magyar klímán is. Mindazonáltal nem könnyű bánni vele a Kárpát-medencében, ugyanis ahhoz, hogy a test és az elegancia balanszát megtaláljuk, nagyon ismerni kell mind termőterületünket, mind a fajtát.

Kinek mi jut eszébe a tavaszról? Én - elsősorban - a természet újjászületésére gondolok, mert ezekben a napokban fokozatosan felébred téli álmából. Először megjelenik a hóvirág, amolyan hírnökként, majd elkezdenek virágozni a fák, miközben megannyi szín és illat vesz körbe bennünket.

Azt ugye tudjuk, hogy a cabernet sauvignon a legkésőbbi érésű bordeaux-i fajta, elvetemültebb évjáratokban nehezen is érik be, még az olyan déli borvidékeinken is, mint Szekszárd.

Eszembe jutott néhány gondolat egy ismert slágerből: „nekem mindegy, csak a színe legyen vörös...”. Itt kérem szépen ebben aztán nincs hiány. Ahogy az egy Cabernet Sauvignontól elvárható mélyvörös, sőt igazi szépségét gyertyafényhez közelítve mutatja meg.