A chardonnay – mint tudjuk – úgynevezett világfajta, vagyis a bortermelő országok elsöprő többségében jelen van. Középérésű szőlő, vagyis kábé a szüret közepén kell szedni, ez a tulajdonsága biztosítja a biztos beérést a magyar klímán is. Mindazonáltal nem könnyű bánni vele a Kárpát-medencében, ugyanis ahhoz, hogy a test és az elegancia balanszát megtaláljuk, nagyon ismerni kell mind termőterületünket, mind a fajtát. Éppen ezért – valamint a tehetséges magyar fehér fajták okán – viszonylag kevés pincészet foglalkozik vele elkötelezetten – az egyik épp a Lajver Borbirtok.

A chardonnay – amelynek fajtajellege eleve mutat vajasságot – meghálálja a hordós érlelést, amelynek során ízvilága – amennyiben jól használják a tölgyet – vaníliás, ananászos, citrusos rétegeket mutat. Tény ugyanakkor, hogy sokféle stílusa lehet még ezen belül is, ezért nem mindegy milyen ételpárosítást képzelünk hozzá. A Lajver Batonnage Chardonnay Premium 2021 kevésbé a krémes, sokkal inkább a friss, zöldalmás, citrusos vonalat képviseli, így első gondolatunk lehetne egy natúr csirke hozzá, ugyanakkor a hordóhatással kiegészülő ízvilág már inkább egy malacka felé tolja az elképzelést.

E bejegyzésünkhöz egy saját magunk által is elkészíthető ételt választottunk, amelyben az egész sertésszüzet először olívaolajjal, mézzel és őrölt borssal bepácoljuk és néhány órán keresztül állni hagyjuk. Egy jénai edénybe kevés vizet löttyintünk alája, 250 fokon, az edény tetejét végig rajta hagyva mintegy 40 percig sütjük, egyszer átforgatva, figyelve arra, hogy szép, sült kérget kapjon.
A lilakrumpli különös jelenség, nem is egyszerű hozzájutni, alapvetően Perut nevezik meg őshazájának. Nem csak a külseje, hanem a belseje is kékeslila, és nagy mennyiségben tartalmaz antioxidánsokat, amelyek miatt még különösen egészséges is. Nem kell vele nagy flancot csinálni, egy másik jénaiban héjával együtt, olívaolajon megsütjük, sózzuk.
A karfiolkrém se bonyolult: a karfiolt – akár leveleivel együtt – megfőzzük, majd növényi (vagy „rendes”) tejszínnel, (és nulla főzőlével) turmixgépben krémesítjük. Kereskedelemben kapható, lében eltett friss zöldborssal dúsítjuk (vigyázzunk mert erős lehet).
Amikor elkészültünk vele, kóstoljuk hozzá a chardonnay-hoz: Ha jól csináltuk, a hús állaga foszlós, de azért csak annyira, hogy azért bele tudjon kapaszkodni a száj. Kevés bort hozzávéve a hordóhatás és a Maillard-reakció által hozott pörkölési aromák szépen összeállnak. Ehhez további réteget képes adni a lilakrumpli átlagosnál vastagabb, így szintén komolyabban megsült kérge. A karfiolkrémmel önmagában a bor egy sima, smooth érzést ad, ekkor a bor citrusos oldala mutatkozik meg. Az egész buli viszont akkor bolondul meg igazán, amikor a hús és a lilakrumpli mellé a karfiolkrémbe kevert, akár egyetlen darab zöldborsot elharapjuk. A vagányabbak többel tegyék, ekkor ugyan csípős lesz picit, de a bor is egy teljes lépcsőt tesz felfelé, minden részletében (citrusok, hordóvanília, fajtajelleg) kiteljesedve.