Szerző: Dr. Gál Márk – 2023.04.29.

Ahogy májusban a nyár fokozatosan belopja magát közénk, ugyanígy jár el a borfogyasztóval az Incognito, vagyis inkognitóban, amolyan álcával állunk szemben (vagy legalább is első látásra, első alkalommal). Érdemes azért bátornak lenni, mert a végeredmény nem okoz majd csalódást.

Első ránézésre már az üveg színe megfog, emellett a címke is szép letisztult, szándékosan nem árulkodik a borról (megőrzi a titkát). Folytatva a felfedezést ami után kitöltjük a pohárba újabb érdekességet fedezhetünk fel róla: a színe ugyanis nem egy tipikus száraz fehér bor jegyeit hordozza magában, sőt inkább azt a benyomást kelti, mintha egy kis fehér, és kis rosé ötvözete lenne, miközben nem az, még akkor sem, ha az illata leginkább egy könnyed rosé-ra emlékeztet. Kész rejtély! De javaslom, hogy ne adjuk fel ilyen könnyen, hanem folytassuk a „nyomozást” mert ez a szekszárdi Lajver – Incognito bor még tartogat további kellemes meglepetéseket.

Elérkezünk a következő – meghatározó – szakaszhoz, a kóstoláshoz. Hogy miért ennyire meghatározó? Mert a jó nyomozó itt aztán „bizonyítékok” tömkelegét tudja feltárni. Friss gyümölcsök (szerk.: ez a nyomozó leginkább a barackot és a málnát azonosította) egy kis csavarral, ugyanis jelentkezik benne egy kis krémesség is. Ha az első korty után még van bennünk bizonytalanság, akkor bátran érdemes megismételni a vizsgálódást.

Az eredmény: ez bizony egy remekül álcozott kékfrankos! Igen, kékfrankos és fehér! Egy varázslat, ami mindenképpen méltó a nevére (Incognito). De, hogy ez ne maradjon most így, azzal, hogy feltártam vizsgálatom eredményeit (bizonyítékokkal alátámasztva) az a jó hírem, hogy minderről külön-külön (vagy akár családi, baráti társaságban) is meg lehet győződni, főleg mert májusban 4+2 akcióban hozzá lehet férni a Lajver – Incognito 2022-es kiadásához. Indulhat a májusi kaland, a nyomozás? Lopakodó üzemmódra felkészülni!

A chardonnay – mint tudjuk – úgynevezett világfajta, vagyis a bortermelő országok elsöprő többségében jelen van. Középérésű szőlő, vagyis kábé a szüret közepén kell szedni, ez a tulajdonsága biztosítja a biztos beérést a magyar klímán is. Mindazonáltal nem könnyű bánni vele a Kárpát-medencében, ugyanis ahhoz, hogy a test és az elegancia balanszát megtaláljuk, nagyon ismerni kell mind termőterületünket, mind a fajtát. Éppen ezért – valamint a tehetséges magyar fehér fajták okán – viszonylag kevés pincészet foglalkozik vele elkötelezetten – az egyik épp a Lajver Borbirtok.

A chardonnay – amelynek fajtajellege eleve mutat vajasságot – meghálálja a hordós érlelést, amelynek során ízvilága – amennyiben jól használják a tölgyet – vaníliás, ananászos, citrusos rétegeket mutat. Tény ugyanakkor, hogy sokféle stílusa lehet még ezen belül is, ezért nem mindegy milyen ételpárosítást képzelünk hozzá. A Lajver Batonnage Chardonnay Premium 2021 kevésbé a krémes, sokkal inkább a friss, zöldalmás, citrusos vonalat képviseli, így első gondolatunk lehetne egy natúr csirke hozzá, ugyanakkor a hordóhatással kiegészülő ízvilág már inkább egy malacka felé tolja az elképzelést.

E bejegyzésünkhöz egy saját magunk által is elkészíthető ételt választottunk, amelyben az egész sertésszüzet először olívaolajjal, mézzel és őrölt borssal bepácoljuk és néhány órán keresztül állni hagyjuk. Egy jénai edénybe kevés vizet löttyintünk alája, 250 fokon, az edény tetejét végig rajta hagyva mintegy 40 percig sütjük, egyszer átforgatva, figyelve arra, hogy szép, sült kérget kapjon.
A lilakrumpli különös jelenség, nem is egyszerű hozzájutni, alapvetően Perut nevezik meg őshazájának. Nem csak a külseje, hanem a belseje is kékeslila, és nagy mennyiségben tartalmaz antioxidánsokat, amelyek miatt még különösen egészséges is. Nem kell vele nagy flancot csinálni, egy másik jénaiban héjával együtt, olívaolajon megsütjük, sózzuk.
A karfiolkrém se bonyolult: a karfiolt – akár leveleivel együtt – megfőzzük, majd növényi (vagy „rendes”) tejszínnel, (és nulla főzőlével) turmixgépben krémesítjük. Kereskedelemben kapható, lében eltett friss zöldborssal dúsítjuk (vigyázzunk mert erős lehet).
Amikor elkészültünk vele, kóstoljuk hozzá a chardonnay-hoz: Ha jól csináltuk, a hús állaga foszlós, de azért csak annyira, hogy azért bele tudjon kapaszkodni a száj. Kevés bort hozzávéve a hordóhatás és a Maillard-reakció által hozott pörkölési aromák szépen összeállnak. Ehhez további réteget képes adni a lilakrumpli átlagosnál vastagabb, így szintén komolyabban megsült kérge. A karfiolkrémmel önmagában a bor egy sima, smooth érzést ad, ekkor a bor citrusos oldala mutatkozik meg. Az egész buli viszont akkor bolondul meg igazán, amikor a hús és a lilakrumpli mellé a karfiolkrémbe kevert, akár egyetlen darab zöldborsot elharapjuk. A vagányabbak többel tegyék, ekkor ugyan csípős lesz picit, de a bor is egy teljes lépcsőt tesz felfelé, minden részletében (citrusok, hordóvanília, fajtajelleg) kiteljesedve.